Analysis, Hungarian, Theory

A Zalaegerszeg játékstílusa Márton Gáborral – A taktikai periodizáció koncepciója

Bevezető

Relatíve friss hír, hogy Márton Gábor lett a Videoton vezetőedzője, méghozzá egy nagyon sikeres Zalaegerszegen töltött időszak lezárása után. A Videoton Carillo után magyar szakembert ültetett le a kispadra, ami nem szokványos a magyar top csapatok életében. De Márton Gábor sem szokványos, és ez megmutatkozott a ZTE teljesítményében is.

Ahogy tettem a Honvéd, MTK, és legutóbb a Ferencváros esetében, most is próbálom az összképet elemezni a Márton Gábor féle játékstílust illetően. Az összképbe pedig beletartozik a miértek és a mikéntek vizsgálata. Ez a vizsgálat Márton Gábor személyes sztorijával kezdődik, futball történeti és elméleti ismereteknél folytatódik, és a való világban lezajlott mérkőzések elemzésénél végződik. Vagyis, ez az írás azt veszi górcső alá, hogy a Márton Gábor által játékosként és edzőként átélt tapasztalatok a mai modern futballban létező irányvonalon hol helyezkednek el, illetve ez az elhelyezkedés hogyan tükröződött vissza a magyar NB1-ben.

Garami József, Mezey György, Róth Antal, Luis Fernandez, Márton Gábor és az Egyetemes Edzőképzés

Alanyunk pécsi legenda, edzőként és játékosként egyaránt. A 23-szoros válogatott Márton Gábor edzőként dolgozott a Kozármisleny csapatánál, Pécsett, Kaposváron és Siófokon. Eddigi legjobb eredménye, hogy a 2013/14-es szezonban hetedik helyre hozta be a PMFC-t, de a ZTE benntartása is a sikeres munka eredménye. Érdekesség, hogy játékosként több országban is megfordult, többek között Izraelben, de Franciaországban is, ahol edzője volt a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején nagymenőnek számító Luis Fernandez. Fernandez az Athletic Bilbao csapatát Bajnokok Ligájáig vezette, illetve több válogatott szövetségi kapitánya is volt. Márton Gábor továbbá futballozott Mezey György és Garami József kezei alatt is, a magyar válogatottban a 90-es évek első felében tapasztalható abszolút zűrzavarban játszott. Játékos karrierjéről igy vélekedett egy interjúban:

„Az egész pályafutásomat összegezve, azt mondhatom, ha mondhatok ilyet, hogy a tudásomhoz mérten, minden idők egyik legrosszabbul menedzselt játékosa voltam Magyarországon, és ezt kihangsúlyoznám, hogy Magyarországon, hiszen külföldön sokkal több segítséget kaptam bárkitől, mint itthon, és talán ezzel elmondtam mindent, hogy miért is tartunk itt. A szövetségi kapitányok jöttek-mentek, volt olyan, hogy egy edzőtábor után két héttel már 15 „új” labdarúgó volt a keretben, igazi káosz uralkodott akkortájt labdarúgásunkban. A válogatott karrierem is hasonlóan alakult, mint a klubomban, hol játszottam, hol nem. Kint Svédországban, rúgtam egy szép gólt a svédeknek, a következő meccsen egy percet sem játszottam, ez számomra érthetetlen, de biztos vannak, és akkor is voltak olyan érdekek, ami miatt másnak kellett játszania, mert bizonyos játékosoknak kötelező játszani. Én úgy voltam vele, hogy vagy tetszik a játékom, és elismerik azt a tudást, amit képviselek, vagy nem. Én sohasem szerettem magamat ajánlgatni. Az, hogy én újságírónak fizessek, hogy nyaljak ennek-annak azért, hogy pozícióba kerüljek, az sohasem volt az én stílusom. Szerintem én soha nem tudok kibújni a saját bőrömből.”

Márton Gábor, a saját pályafutásáról

Edzői karrierjét az utánpótlásban kezdte, majd gyorsan a felnőttekhez került, Róth Antal segítőjeként. Edzői pályafutása kezdetén olyan nevek kapcsolódnak személyéhez, mint Botos Antal, id. Dárdai Pál, vagy Lőrincz Emil. Másodedzőként eddig szinte mindenhol Takács Lajos segítette, akivel Kozármislenytől kezdve, Pécsen át, egészen a ZTE-ig sikeres időszakot tudhatnak maguk mögött. Arra a kérdésre, hogy kik voltak rá a legnagyobb hatással, Márton Gábor azt válaszolta, hogy Mezey György és Luis Fernandez, mivel velük volt a legjobb a viszonya.

Márton Gábor, ma már a Videoton edzője

Mit tudunk ebből a felsorolásból leszűrni? Egyrészt azt, hogy Márton Gábor világot járt és tapasztalt ember, hiszen több országban is élt, ott több futballkultúrával is megismerkedett. Az is igaz, hogy Mezey György által Róth Antalra tutira, de a történelmi időszakot tekintve Luis Fernandezre is a klasszikus, több kontinenst átívelő, az UEFA által dominált edzőképzés irányvonalát követő edzők voltak a legnagyobb hatással. Mezey György az edzőképzés vezetőjeként, UEFA elemzőként és szövetségi kapitányként is reprezentálta az UEFA tanításait. Róth Antal az MLSZ-nek dolgozott, dolgozik évtizedek óta és Mezey György követője játékosként és edzőként egyaránt. Fernandez pedig az európai élvonalban dolgozott, azok között az edzők között, akik kidolgozták az UEFA edzőképzését. Ha ezeket összerakjuk, akkor egy tanult, európai gondolkodásmód rajzolódik ki, de mégiscsak magyar szemmel nézve, magyarul értelmezve.

Az európai gondolkodásmód vegyítve a magyar értelmezéssel fellelhető ebben az idézetben Márton Gábortól: „Megértettük velük, hogy merjék azt csinálni, amit tudnak, és ne féljenek a hibáktól. Talán ez a magyar futball legnagyobb baja! A játékosok félnek attól, hogy hibáznak, és ezért nem mernek próbálkozni. Próbáltunk rájuk felépíteni egy játékot, de az ellenfél tizenhatosánál a döntést már nekik kell meghozni. Nagyon lesarkítva azt várom tőlük, hogy a kapu előtt úgy futballozzanak, mint amikor elmennek játszani a haverokkal.”

Mint ahogy a játékosmúltjáról kivett idézetben is olvasható, Márton Gábor nem szerepel a tévében csak azért, hogy szerepeljen, ezért sajnos sok információt nem tudtam összegyűjteni a futballról alkotott filozófiájával kapcsolatban. De ez nála nem jelenti azt, hogy ne lenne elképzelése, sőt. Láttam személyesen annak idején a Kozármisleny edzőjeként, a Pécs NB3-as csapatát vezetve és a Siófok meccseinek összefoglalóit is figyelemmel követtem. Ehhez az elemzéshez pedig a televízión keresztül élőben látott ZTE meccseken kívül újra néztem a csapat összes meccsét az irányítása alatt, a szünet utáni időszakra fókuszálva. Az elemzés tehát ebből merít, ami a játékelképzelést illeti. Ehhez kapcsolódóan, Kovács Zoltán, a Vidi sportigazgatója ezt mondta az új edző kinevezésekor arról, hogy mi győzte meg a választáskor:

„A Márton Gábor által vezetett Siófok a maga megalkuvást nem tűrő, felszabadult, bátor támadófocijával (győzött meg) és Gábor ezt Zalaegerszegen is folytatni tudta az NB I-ben is, miközben nagyon komoly nyomás volt a csapaton a kiesés elkerüléséért folytatott harcban.”

Kovács Zoltán az újonnan kinevezett edzőről

Gyorsan ki kell jelenteni, hogy véleményem szerint már Dobos Barna is jó munkát végzett, bár eredményekben ez nem jött ki az NB1-ben, de játékban ott sem volt probléma. A Zalaegerszeg játékát Márton Gábor óta egyértelműen a leszabályozott és szervezett játék jellemezte. Leszabályozott, kontroll alatt tartott, hiszen váratlan taktikai megoldásoktól mentesen, de a modern futball elemeit tükrözve focizott a csapat. Szervezett, hiszen a játékosok egyértelműen tudták, mikor milyen feladat elvégzése az elvárás velük szemben. A mérkőzést a területek menedzselése által próbálták irányítani, széleken vezetett támadásokkal és a játékmesterek bevonásával próbáltak helyzeteket kialakítani. Védekezésben az emberelőnyös helyzetekben letámadtak, emberhátrányos helyzetekben visszaálltak, az elérhető területeket próbálták a lehető legkisebbre csökkenteni az ellenfél számára. Mondom: leszabályozott, kontroll alatt tartott, de akkor is modern.

De hogy jön ide a Taktikai Periodizáció?

A Futball-Teljesítményről nemrégen közzétett jegyzetemben azt írtam, hogy „az utóbbi egy-két évtizedben, kettő teljesen új futball-pedagógiai filozófia nyert teret. Az egyik, Bene Ferenc által magyarul könyvben is megjelent Taktikai Periodizáció, ami egy portugál embernek, bizonyos Vitor Fradénak a nevéhez köthető. A másik pedig, magyarul teljesen, angolul részben elérhetetlen “Structured Training” nevezetű elképzelés, amelyik többek mellett Fransisco Seirul.lo gondolatrendszere. Mind a kettő kiindulópontja a futball komplex módon való értelmezése, illetve mind a kettő állítása szerint a futballt, mint csapatsportágat a játékosok és a környezetük között lévő kölcsönhatások vizsgálata által érdemes elemezni. A két idea egymásra gyakorolt hatása egészen egyértelmű, ugyanakkor vannak eltérések is, így teljesen egy kalap alá venni őket nem érdemes. Abban a cikkben az utóbbiról, most pedig az előbbiről, vagyis a Taktikai Periodizációról fogok értekezni a Zalaegerszegen keresztül vizsgálva ezt a metodikai elképzelést. Előre bocsátom, ez a téma angolul és Bene Ferenc által már magyarul is széles körben elérhető, ezért nem fogok túl mélyen belekapni. Az elképzelés alapjait fogom leírni, annak érdekében, hogy a ZTE elemzését kontextusba helyezzem.

A Taktikai Periodizáció ideája Vitór Fradénak, a portói egyetem lektorának fejlesztése. Többek között José Mourinho, André Villas Boas, de például a jelenlegi Wolverhampton edző Nuno Espirito Santo is bevallottan ennek a filozófiának a tudását használja a csapat felkészítése érdekében. Alapvetése ennek az elképzelésnek, hogy a futball tanulható és pedagógiai edzésmódszer által fejleszthető, méghozzá logikai úton. Ezt a Vasas jelenlegi vezetőedzője, Bene Ferenc így írja le:

„A taktikai periodizációban a futballmérkőzés logikai felépítését kell elsőként figyelembe venni. Miből áll a mérkőzés? A játékosokat edzni és tanítani kell, tiszteletben tartva a játék logikai felépítését. A futballmérkőzés elemei: Támadás (labdabirtoklás), Védekezés (ellenfél labdabirtoklása), Védekezésből támadásba való átmenet, Támadásból védekezésbe való átmenet.”

Bene Ferenc, a Taktikai Periodizáció című könyv szerzője, a Vasas jelenlegi vezetőedzője
A játék elemei a Taktikai Periodizáció elképzelésén belül értelmezve.

Maga a szó, hogy periodizáció, sok helyen helytelenül van használva. Általában, a széles körben használt értelmezés a fizikális terhelhetőségről, az angolul ún. „training load” menedzseléséről szól. Ez azért jött létre, hogy az egyre nagyobb fizikai terhelést kívánó modern futballban a sérülékenység elkerülése mellett a játékosok erőnlétét fejleszteni lehessen. Ez a tudományág például segíthetett volna a mexikói katasztrófa elkerülésében a magyar válogatottnak 1986-ban. Akkor viszont, amikor a „taktikai” szó odakerül a periodizáció elé, azonnal másként kell értelmezni. Ez az új értelmezés a taktikai alapelvek egy bizonyos időszakon keresztüli elosztásáról szól. Magyarul egy olyan tervezési mechanizmusról, ami segít az edzőnek egy tudományos perspektívából abban, hogy a kívánt taktikai megoldásokat hogyan kell az edzéseken levezetni a játékosok felé. Ez a fajta alapelv-elosztás angolul „morphocycle”, ami tükör fordításban forma-ciklust jelent. Ez gyakorlatilag a kívánt játékelképzelés formai megvalósulása heti edzésterven keresztül. 

Alapvetése a Taktikai Periodizáció elméletének, hogy az edzőnek konkrét játékelképzeléssel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a Taktikai Periodizáció módszerét alkalmazni tudja. Ezt a játékelképzelést részletesen kell kidolgozni annak érdekében, hogy azt érthető módon lehessen kommunikálni a játékosok felé. Erre hivatott a Játék Modell, amiről Bene Ferenc ezt írja:

„A játékosokra vonatkozóan a játékmodellnek ki kell emelnie a legjobb tulajdonságaikat és képességeiket. Alapvető, hogy az edző mélységében ismerje a játékosait, mindig egyre jobban és jobban megismerje őket, különösen a játék „megértését”, és „olvasását” tekintve. Fontos, hogy „belelásson” a játékosok fejébe, bele tudja képzelni magát a helyükbe. Döntő lehet az edző számára, hogy hagyja, hogy a játékosai felismerjék a fontosságát a magabiztos döntéshozatalnak a pályán. Hogy bizonyos szituációkban magabiztosan megtalálják a jó megoldásokat. Mindent egybevetve a játékmodell felépítése egy olyan folyamat, amely az edzőtől indul, a játékosokon, és magán a csapaton keresztül valósul meg. Az edzőnek tudatosan azon kell gondolkodnia, hogy miben tudja fejleszteni játékosait egyénileg, és a csapatát, mint kollektív egységet. Illetve a mérkőzések tapasztalatából, és elővételezéséből kell mozgatórúgót találnia az edzéseinek megtervezéséhez.”

Bene Ferenc, a Taktikai Periodizáció című könyv szerzője, a Vasas jelenlegi vezetőedzője

A Játék Modell azért van tehát, hogy az edző játékelképzelését, a játék elemeihez társított alapelveken keresztül formába öntse. Vagyis legyen egy olyan komplex szervezeti egység, ami kompletten leírja az edző által megálmodott egyéni és kollektív viselkedési módokat a játék négy elemein belül értelmezve. Ezeket az alapelveket Frade azért tartja fontosnak, mert szerinte így lehet a komplex, kiszámíthatatlan futball játékot a kiszámítható és megtervezhető felé vezetni. Ezek az alapelvek a négy játékelemhez kapcsolódóan nagyobb és kisebb egységekre van lebontva. Például: milyen alapelveken keresztül szervezzük meg a védekezésünket (nagyobb egység)? Milyen kollektív viselkedési forma várható el a csapattól abban a pillanatban, amikor megszereztük a labdát a középpályán (kisebb egység)?

Muszáj kitérnem ebben a cikkben is a Taktikai Periodizációtól alapjaiban eltérő, játékrendszerekben való gondolkodás alsóbbrendűségére. Mivel az edző elképzeléseit prezentálja a Játék Modell az alapelveken keresztül, nyilvánvaló, hogy az edző ismétlődő és konzisztens viselkedési módokat és döntéseket vár el a játékosoktól. Ezek a viselkedési módok állnak össze kollektív, csapatszintű viselkedési formákká, amiket a nézők, szurkolók a csapat identitásaként jellemeznek. Ez az identitás a csapat funkcióit jellemzi: támadószellemű, rövid passzos, agresszív labdaszerzésre épülő stb. Ez a funkciós jellemzés nem tévesztendő össze a strukturális jellemzőkkel, amit játékrendszernek hívunk: 1-4-4-2, 1-3-5-2, stb. Ez a számháború a játékosok területi elosztását fogalmazza meg, de a funkcióit nem. Fontos érteni: bár bizonyos játékrendszer képes segíteni bizonyos funkciók előretörését, a funkciók előretörése nem függ a játékrendszerektől. Vagyis, egy csapat lehet támadószellemű 1-4-4-2-ben is és 1-4-3-3-ban is minden probléma nélkül. Ezért is felsőbbrendű a Taktikai Periodizáció szellemisége a játékrendszerből való kiindulás elképzelésével összehasonlítva.

Az amerikai MLS-ben szereplő Seattle Sounders játékmodellje.

Tehát eddig ezt tudjuk: az edzőnek kell rendelkeznie egy konkrét játékelképzeléssel, amit kidolgozva Játék Modellnek hívunk. A Játék Modell az alapelvek formai megjelenítése, ami alapján a heti edzésmunka megszervezhető és beállítható. Fontos megérteni az edzések összeállításánál fontos tényezőket. Bene Ferenc így ír erről:

„Az edzéseink megkezdésekor először a 4 játék alapelem (támadás szervezése, védekezés szervezése, átmenet tám-véd., átmenet véd-tám.) alapvető törvényszerűségeire kell megtanítani a játékosokat. Ha a játékosok értik, és el is tudják magyarázni, mikor kell használni, és hogyan az adott elemeket akkor lehet továbblépni. Második lépésként az általunk elképzelt játékstílus speciális elveit kell megtanítanunk, ezt két részben oktassuk. Először a csapat védekezésének megszervezését kell részleteire bontanunk, mert a jól szervezett védekezés önbizalmat ad a csapatnak, és egyúttal lehetőséget ad az edzőnek a többi játékfolyamatra való továbblépésre (helyes védekezés több lehetőséget ad a támadásra). Ráadásul védekezni könnyebb, mint támadni. Ezután az edzők tovább léphetnek összetettebb mozgásformákra, mint a támadójáték szervezése. Az átmenetek kulcskérdés a labdarúgásban, ezért ezt is tanítani kell a kezdetektől fogva. Ezeket nyilvánvalóan kapcsolni kell a védekezés, és a támadójáték szervezéséhez. Ahhoz, hogy megértsük a teljes logikai felépítést, össze kell kapcsolnunk az imént említett összetett folyamatok alapelveit, és a heti edzésprogram összetevőit. Azt javasoljuk, hogy az edző „építse fel” és „szedje szét” az általa elképzelt játék alapelveit, másod-, harmad alapelveit, és ezek hierarchiáját a heti edzésterven belül és azon túl is a játékosok és a csapat fejlődése szerint.”

Bene Ferenc, a Taktikai Periodizáció című könyv szerzője, a Vasas jelenlegi vezetőedzője

Itt hoznék be egy, a magyar közönség által ismert példát. A Magyar Csapat: Még 50 Perc című filmje számomra mámoros módon mutatja be Dárdai Pál edzését, abból nagyjából másfél percet. Ebben a másfél percben (!) az válik világossá, hogy a szövetségi kapitány játékmodellje hogyan néz ki. Ez a modern edző ismérve egyébként, három percben képes érthetően elmagyarázni az elvárt viselkedési formákat taktikai részletekkel együtt a játék összes elemében. Nézzük vágásról vágásra, mit is látunk valójában.

  1. Vágás: Dárdai az ellenfél játékának elemzéséből adódó, várható labdaszerzés helyét pontosan kijelöli (védekezés szervezésének eleme). A játékos fejében ezáltal kialakul a kép, hogy itt fogunk labdát szerezni. Amint megtörténik a labdaszerzés, Dárdai kijelöli a megoldási javaslatot a kontratámadás megindítása érdekében (átmenet védekezésből támadásba eleme), ugyanakkor elmagyarázza a kétütemű kontra menetét: nem fogjuk egyből a védelem mögé berúgni, hanem megtaláljuk a középcsatárt, és a szélsőket indítjuk a lekészítés után.
  2. Vágás: Dárdai instrukcióval látja el a csapatot abban a pillanatban, amikor a csapat elveszti a labdát (átmenet támadásból védekezésbe eleme). Ebben nem vagyok biztos, de sárga rudakkal jelöli ki azt a sávot a pálya szélein, ahova terelni kellene az ellenfelet a labdavesztésünk utáni pillanatokban. Ez az edzésen, ebben a pillanatban sikertelenül zajlott le, hiszen az ellenfél ki tudta vinni a labdát a letámadó játékosaink között. Dárdai ezt nyugodtan veszi tudomásul, majd rá is tér a következő játékelemre. Felhívja a figyelmet, hogy ha nem sikerült azonnal visszaszerezni a labdát annak elvesztése utáni pillanatokban, az élet nem áll meg. Ekkor összeköti a védekezés szervezésének elemét az átmenet támadásból védekezésbe elemével. Ha nem sikerült azonnal visszaszerezni, a csapatnak addig kell futnia, ameddig mindenki a labda vonala mögé nem tud helyezkedni. Ezzel a védekezés szervezésének kezdetét határozta meg.
  3. Vágás: ebben már a labdabirtoklás eleméről van szó. Dárdai meggyőzi a játékosokat, hogy a labdát türelmesen járatni kell, ameddig a szélső hátvéd előtt területek nem nyílnak ezáltal jó döntést tud hozni. Kijelöli a labdabirtoklás célját, vagyis a csatár megjátszását. Tovább megy és leírja a szélsők kívánt viselkedési formáit abban a pillanatban, amikor a csatárhoz kerül a labda. Ezzel a labdabirtoklás elemének egyik szegmensét szervezte meg.
Magyar Csapat : Még 50 Perc. Dárdai Pál játékmodellje

Az alapelvek természetükből fakadóan kereteket szabnak a játékosoknak, már ami a taktikai döntéseket illeti, hiszen az edző által elképzelt játékot reprezentálja. Ez a keretrendszer, az alapelvek összessége, úgy próbálja a játékosokat csapatszinten egységbe kovácsolni, hogy maguk a játékosok könnyebben és gyorsabban döntsenek a kiszámíthatatlan természetű futballjátékon belül. Elméletben, az alapelvek szisztematikus és folyamatos sulykolása az edzéseken egy felgyorsult es tiszta döntési környezetbe helyezi a játékost a mérkőzéseken. Ebben a környezetben automatizmusok és begyakorolt minták vezetik a játékosok lábát a játék felsorolt elemeiben. Összességében elmondható, hogy az edzés célja a Taktikai Periodizáció tanain belül a játékosok döntéseinek rendszerezése és automatizmus szintjére emelése.

Ez a fajta gondolkodásmód a futball játékot komplexen értelmezi, de mégis fragmentáltan kezeli. Komplexen értelmezi, mert nem a tradicionálisan négy, különálló összetevős (technika, taktika, erőnlét, mentális) szerkezetben hisz, hiszen a játékos képzésénél a fizikai és taktikai felkészítést egymással összefüggésben és együtt fejleszti. Ugyanakkor fragmentáltan kezeli, hiszen a játékot kisebb elemekre bontja, majd azokat fragmentáltan edzi. Sőt, a konkrét játékelképzelés természetéből fakadóan, a döntéseket csakis a játékelképzelés keretein belül fogadja el. Az alkotó, Vitór Frade igy vélekedik erről: „Ha egy vázában lévő vizet egy kisebb pohárba öntünk, a víz víz marad, csak éppen most kevesebb víz került a pohárba, mint ami a vázában volt.”

Azért fontos érteni, hogy a Taktikai Periodizáció ideája a játékot komplexen értelmezi, de fragmentáltan kezeli, mert ez a különválasztás megjelenik a pályán is. Tudniillik, az edző által kihirdetett játékelképzelés elsajátítása időt vehet igénybe vagy a játékosok egyszerűen képtelenek a megvalósításra. Bár a játékosok már értik és tudják, hogy miként kellene viselkedniük, például a labdabirtoklás elvesztése pillanatában, vagyis a védekezésbe való átmenet elemében, sokszor ez nem sikerül olyan láthatatlanul, mint szeretnék. Egy kezdeti fázisban lévő csapatnál megfigyelhető, hogy csapatszinten nem képesek végrehajtani az elvártakat. Három, négy, akár öt játékos igen, de a többi mondjuk nem. Ahhoz hasonlítanám ezt a jelenséget, mint mikor a YouTube-on a betöltendő videó jól működik egy percig, majd töltődik harminc másodpercet, végezetül megint jól működik a videó végéig. Ez a jelenség a fragmentáltságból adódik és ez a csapat eredményességébe kerülhet egy kompetitív környezetben.

A Zalaegerszeg Játékelképzelése és Játék Modellje Márton Gáborral

Megjegyzés: Fogalmam nincsen, hogy Márton Gábor valójában és ténylegesen a taktikai periodizáció elvei alapján építi-e fel a csapata felkészülését, illetve nem beszéltem vele személyesen arról sem, hogy a játékelképzelése pontosan micsoda. Mivel egy szimpatikus, intelligens, és sikeres edzőről van szó, természetesen több megoldás lehetséges a játék szervezést illetően. Ebből következően fenntartom a lehetőségét annak, hogy tévedek és nem a Taktikai Periodizáció elvein keresztül alakította ki a ZTE játékát.

Minden a játékelképzeléssel kezdődik. A Zalaegerszeget nehéz helyzetben vette át Márton Gábor, hiszen a kiesés ellen küzdöttek. Ilyenkor két irányba indulnak el az edzők: beállnak védekezni és minden pontért vért izzadva kibrusztolják a meccseket, vagy tizenkilencre lapot húzva támadólag lépnek fel és megpróbálnak minél több pontot szerezve nyomást gyakorolni a többi kiesés ellen küzdő csapatra. Az utóbbit választotta a ZTE Márton Gáborral, mert mondjuk Horváth Ferenc az első variációt hozta volna magával minden valószínűség szerint. Kovács Zoltán bátor támadójátékként jellemezte, ami valóban igaz. Az is a valóságot tükrözi, hogy megalkuvást nem tűrő játékot nyújtottak, hiszen a ZTE meccseit összességében nézve nagyjából ugyanazt az identitást mutatta a pályán majdnem minden esetben, attól függetlenül, hogy otthon vagy idegenben játszanak. Még akkor sem változtattak az elképzeléseiken, amikor már biztos volt a bentmaradás.

Az elképzeléseikhez hozzátartozik a területek menedzselése, védekezésben és támadásban egyaránt. Márton Gábor csapata nagyszerűen alakította és használta ki az általuk preferált üres területeket támadásban, illetve zárta és szűkítette le az ellenfél által preferálni kívánt területeket védekezésben. Amikor a területek menedzseléséről van szó, a játékosok közötti távolságok folyamatos újraértékelése kulcskérdés. Úgy tűnt nekem, hogy a Zalaegerszeg tudatosan váltogatta a hozzáállását ezekhez a távolságokhoz attól függően, hogy a labda a pálya melyik részén található. Például: ha a labda a saját kapujuktól távol van, akkor a támadószekció a középpályával együtt, külön mozgott a védelemtől. Akkor viszont, amikor a labda a saját térfélükön volt, akkor sokkal közelebb helyezkedtek el a játékosok egymáshoz képest. Ez nem újdonság, de az NB1-ben nem feltétlenül alapvetés.

José Mourinho állandóan ismételt mondása, hogy ő a mérkőzés minden elemében dominálni szeretné az aktuális ellenfelet. Ennek a mondásának van egy hétköznapi fordítása, illetve egy szakmai is. A szurkoló ezt a mondatot úgy értelmezi, hogy Mourinho gyorsabb, erősebb, bátrabb, kreatívabb, és végső soron motiváltabb csapattal szeretne felállni, mint az ellenfél. A szakmai értelmezés mást takar. Mourinho ezt a kijelentést a domináns játékról a Taktikai Periodizáció eszmerendszer következtetéseiből vonja le. Azt mondja, hogy mind támadásban, védekezésben, és az átmenetekben is úgy alakuljon mindig a mérkőzés, ami csapata számára előnyös. Ezért van az, hogy Mourinho nem stílus edző, hiszen a Portóval bajnokságot bátor és labdával domináló támadó focival, UEFA Kupát és Bajnokok Ligáját ugyanazokban az években védekezz és kontrázz típusú védekezésből kiinduló futballal nyerte meg. Hiszen a Taktikai Periodizáció egy edzés módszertan és nem stílus. Ezért lehetséges az, hogy a Bene Ferenc féle Vasas, a Mourinho féle Spurs, és a Márton Gábor féle ZTE ugyanazt az edzésmódszertant használta fel a játékszervezésre, de mind különböző stílusban.

Ezeket észben tartva kijelenthető, hogy Márton Gábor csapata is dominálni próbálta a mérkőzés elemeiben az ellenfelét. Otthon és idegenben is. Ha náluk volt a labda, volt begyakorolt és tiszta gondolatmenet az ellenfél kijátszására. Ha az nem sikerült és elvesztették a labdát, volt begyakorolt és tiszta gondolatmenet a védekezésbe való átmenet dominálására. Ha sikerült visszaszerezni a labdát, a játékosok pontosan tudták mit kellene csinálni, mégpedig izomból kontrázni. Ha pedig nem tudták visszaszerezni a labdát, akkor el kellett dönteni, hogy emberelőnyben vagy emberhátrányban vannak az adott területen. Ha többen voltak, akkor letámadtak, ha kevesebben, akkor meg visszaálltak mindannyian. Ez a Márton Gábor féle Zalaegerszeg játékelképzelése. Nézzük ezt videós példákkal!

Ismétlés: a Játék Modell négy elemre osztja a futball játékot. Ez a négy elem a következő: Támadás (labdabirtoklás), Védekezés (ellenfél labdabirtoklása), Védekezésből támadásba való átmenet, Támadásból védekezésbe való átmenet.

Nézzük tehát, hogy milyen viselkedésformák mutathatóak ki a ZTE játékát illetően, Márton Gábor játékelképzelésén belül.

Támadás (labdabirtoklás)

A ZTE modern futball-koncepcióval élve, az ún. „controlled attack”, azaz kontrollált támadás lehetőségeit használta ki újra és újra. Vagyis előre eltervezett módon, az ellenfél viselkedésétől függően, direkt szabályok betartásával szervezte meg a labdabirtoklás elemét. Ha a csapat úgy ítélte meg (és többségében úgy ítélte meg), hogy a labdakihozatal sikeres lesz, akkor bátran megpróbálták kihozni a labdát. A kapuban lábbal jól felkeszült kapus volt Demjén személyében, a belső védőkre ilyenkor háruló nagy felelősséget pedig főleg Katanec, Tamás Krisztián, Bolla, Bobál, de még Szépe is jól oldotta meg. A középpályán nagy segítségükre volt az általam nagyra értékelt Bedi, Mitrovics és a néha hátra húzódó Barczi is. A labdakihozatal célja az ellenfél kicsalogatása volt, ami által üres területek nyíltak a játékban extra zalaegerszegi „játékmesterek” előtt. Ilyen játékmester Mitrovics, Barczi, de Babati is, akik gyakran a saját térfelükig mentek vissza, ha ott nyílt üres terület az ellenfél kicsalogatása eredményeként.

De volt olyan, hogy az ellenfelek nem próbálták letámadni a ZTE-t. Ahogy ilyenkor, felállt védelem ellen Dárdainál a labdacirkulációt követően a csatár megjátszása volt a cél, úgy a ZTE-nél a szélen való emberelőnyök kialakítása. Ha az emberelőny sikerült, akkor a szélső hátvédek felfutásán (Tamás és Bolla), vagy a szélső támadók (Radó, Bőle) egy az egy elleni párharcán (minőségi előny) keresztül beadásig jutottak. Ha nem volt emberelőny, akkor gyors oldalváltás és újbóli emberelőny kialakítása ugyanott. Ez kiszámítható az ellenfélnek, de a Zalaegerszegnek is. Egy képzett, első osztályú játékosnak nem nehéz kitalálni, hogy a beadásokra törekvés folyamata közben hol lehetnek esetleges labdavesztések. Egyik opció, hogy az emberelőnyös szituáció megbukik (rossz passz), a csel nem sikerül a szélsőnek (minőségi előny elvesztése), vagy a beadás után a labda valahol a tizenhatos környékén találja magát. Csak ez a három verzió lehetséges, vagyis fel lehet erre készülni még azelőtt, hogy a labdát valóban elvesztették volna. Erre mondja Dárdai, hogy vannak a védekező középpályások, akik a játékot meg tudják alkalomadtán törni.

Ezért hívják kontrollált támadásnak, mert az előre megbeszélt támadási célok elérésével a labdavesztés utáni veszélyhelyzetet a csapat képes kontroll alatt tartani, hiszen tudták mikor és hol van esély a labda elvesztésére. A másik oldalról nézve a kontrollált támadást, a csapat támadóinak is segít ez a támadásszervezési módszer, hiszen a csatárok pontosan tudják, hogy mikor mi fog történni, ezáltal proaktív módon az ellenfél eszén túl tudnak járni. Szimplán azért, mert előre tudják, mi fog történni.

ZTE Márton Gáborral: Labdabirtoklás (támadás)

Átmenet Támadásból Védekezésbe

Mint említettem, a Taktikai Periodizáció körfolyamatként tekint a játékra, ahol a játék elemei egymással összefüggésben vannak. Vagyis a támadás szervezés már azt az elképzelést is tartalmazza, hogy mi történik, ha elveszítjük a labdát. Ezért van szükség a labdacirkuláció folyamatára, hogy az ellenfelet ki lehessen mozgatni szilárd állapotából, de azért is, hogy a saját csapatunk szervezett egység állapotába kerüljön. Másképpen fogalmazva: ha hosszabb ideig van a csapatnál a labda, a játékosoknak több idejük lesz a területük elfoglalására, így, ha labdavesztés történik, szervezett állapotban képesek reagálni a labdavesztés pillanatára. Ha egy csapat rendedzetlen állapotban veszti el a labdát, akkor nagyon nehéz a területek menedzselése védekezési szempontból. Ebben nem volt a legerősebb a Zalaegerszeg véleményem szerint. Sokszor voltak türelmetlenek és nem érték el a szervezett állapotot és ezért meg tudták őket többször is kontrázni.

Ugyanezen a logika mentén, mivel emberelőnyöket próbáltak kialakítani a széleken, a labdavesztés pillanatában is gyakran emberelőnyben voltak ebből következően, ezért az ötlet maga helyes. Ha viszont túl hamar próbáltak beadásig eljutni és nem volt emberelőny a széleken, akkor labdavesztés után kevesebb játékos volt közel egy sikeres reakció elindítására. A visszatámadási kedv sem volt mindig tökéletes, a játékosok néha nem azzal az intenzitással támadtak vissza, amivel valódi labdavesztést kényszeríthettek volna ki az ellenfélből.

Ahogy Dárdainál is, ha az azonnali visszatámadás nem működik, a védekezés szervezésének játékelemének előkészítése azonnal elkezdődik. A folyamat egyszerű: a játékosoknak azonnal a labda vonala mögé vissza kell zárniuk és lezárni az elérhető veszélyes területeket az ellenfél számára.

ZTE Márton Gáborral: Átmenet Támadásból Védekezésbe

Védekezés

Összességében progresszív és modern a ZTE viselkedésmódja a védekezésüket illetően. Előnyöktől függő területvédekezésként lehetne jellemezni azt a fajta védekezési stratégiát, amikor a csapat játékosainak a döntési folyamatát a labda helyzete szabályozza. Magyarul: attól függ, hogy letámadunk vagy visszazárunk, hogy a labda körüli területeken többen vagyunk-e vagy sem (számbeli előny vagy hátrány). Például nagyon ritkán támadták le az ellenfél kapusát ebből az okból kifolyólag. A kapus nagyon gyakran a szabad ember a labdakihozatalok során, tehát a számbeli előny megtestesítője. Mivel nagy valószínűség szerint a kapus nem fog a félpályáig labdát vezetni (bár jövőre Ter Stegen lehet, hogy ezzel fog próbálkozni), a ZTE az emberhátrányos szituációt egyenlővé teszi. A kapusok sokszor ezért hosszú labdákra kényszerültek, amit a ZTE könnyedén kezelt.

Ha az ellenfél a saját térfeléről próbálta a földön kihozni a labdákat, akkor Márton Gábor csapata az ellenfél térfelének közepén húzta meg a vonalat. Onnan a szélekre terelte az ellenfelet és ott állított nekik csapdákat. A pálya középső részére nem engedték járatni a labdát az ellenfélnek és azonnal ugrottak letámadni, ha a szélső hátvédekhez került a labda. Amint a szélsők elindították a letámadást, a többiek is követték őket erre a területre, ezzel emberelőnyös, vagy legalábbis egyenlő számú szituációkat kialakítva. Az ellenfél közepén meghúzott vonal csak a kezdőpont kijelölése, hiszen, ha a ZTE játékosai emberelőnyös helyzeteket ismertek fel a pálya mélyebb vagy magasabb területein, bátran próbáltak letámadni. De az emberelőnyös szituáció létezése a kulcs.

Általánosságokban fogalmazva, a Zalaegerszeg emberelőnyös szituációkat szeretne kialakítani a labda körül. Ha nem sikerül a labda körül létszámfölényt kialakítani, akkor nem testidegen mélyen, egységes blokkba visszazárni és az ellenfelet hibára kényszeríteni a saját kapujuk előtti területek lezárása által.
Ebben a fajta védekezési stratégiában vannak hátrányos helyzetek. Amikor egy csapat játékmodelljének kialakítására nincs elég idő, esetleg a játékosok adottságai nem alkalmasak a feladatok végrehajtására, a folyamat akadozhat. Ha a játékosoknak csapatszinten kell együttesen dönteniük, hogy most letámadni kellene vagy visszazárni, hibás döntések is születhetnek. Attól függ a stratégia sikeressége, hogy hányszor döntenek jól a játékosok és hányszor rosszul. A rossz döntés úgy néz ki, hogy vannak játékosok, akik letámadnak, vannak, akik visszazárnak. A jó döntés úgy néz ki, hogy a játékosok együtt mozogva ugyanúgy döntenek és csapatként letámadnak, vagy csapatként visszazárnak.

ZTE Márton Gáborral: Védekezés

Átmenet Védekezésből Támadásba

Kezdjük ott, hogy a Zalaegerszeg nem törekedett egy pozíciós játékra hajazó, területeket először elfoglaló, majd abból labdajáratáson át, a kreált előnyöket kihasználva, helyzeteket kialakítani igyekvő stílusra a labda megszerzése után. Ehelyett, a Dárdai Pál által is bemutatott kettő vagy többütemes kontratámadás megoldásait használták előszeretettel. Azért hívom többütemes kontrának, mert nem egyből ütötték be az üres területekbe, hanem célszemélyek megjátszása után, néha 2-3 passz végrehajtása után játszották meg a kialakult és elérhető üres területeket. Fontos mozzanat, hogy az üres területekbe való beindulás akkor indult el, amikor bármelyik játékos, szabadon, az ellenfél kapuja felé fordulva, a labda megjátszására képessé vált. Csatáraik karaktere is Szalai stílusához hasonló volt, Bobál es Ikoba is alkalmas a labda megtartására, annak lekészítésére, és természetesen a beadások befejezésére. A csatárok megjátszása és az abból való indulás egy konkrét megoldási javaslat, de az alapelv az üres területek kihasználása, amint azok elérhetőek és bejátszhatóak. Egyértelmű, hogy a labdaszerzés pillanatában a csatárok feladata elsősorban önmaguk elérhetővé tétele volt. A szélsőké pedig az üres területekbe való beindulás Az is egyértelmű, hogy amint a kontratámadás elindult, a csapatnak sprintben közlekedve minél gyorsabban az ellenfél kapuja elé kellett érkeznie.

A kontrajáték sokszor végződött helyzetekben és gólokban. Összességében sikeresnek mondható ennek a játékelemnek a menedzselése a Zalaegerszeg szempontjából. Azonban fontos megjegyezni, a támadó szellemű játékosoknak sosem okozott gondot sprintben felzárkózni a kontratámadás közben, de ez a csapat egészére nézve nem volt mindig elmondható. A védelem tagjai, illetve a védekező középpályások néha felzárkózási kedv nélkül hátul maradtak, ezáltal elszakadtak a csapat támadó részlegétől. Ebből kifolyólag a ZTE gyakran került egy kontrollállatlan, oda-vissza jellegű, kiszámíthatatlan periódusba, ahol az ellenfél szabadon hozhatta ki a labdát és könnyedén kontrázhatta meg a ZTE saját kontráit.

Fontos kiemelni, hogy az NB1 mezőnye gyengélkedik a mérkőzés kontrollállásával a kontratámadás megakadályozása folyamata közben. Vagyis a kontratámadásokat erőltetni megéri, hiszen a labdát birtokolni akaró csapatok annyira el vannak foglalva a labdatartás biztosításával, hogy egyáltalán nem tartják fel a támadás-védekezés egyensúlyát. A ZTE és sok másik első osztályú csapat ennek okán sikeresen tudott kontrázni Márton Gábor irányítása alatt, méghozzá az ellenfél által átlagon alatti szinten menedzselt üres területek kihasználása által.

ZTE Márton Gáborral: Átmenet Védekezésből Támadásba

Lezárás

Márton Gábort edzőként az NB1 élmezőnyébe kell helyezni minden további nélkül. Látszik a csapatain évről évre a rendezettség és a világos futball-filozófiai megközelítés. A ZTE sikeresen szerepelt vezetése alatt és most a Videoton irányítása lesz a következő lépcsőfok. Ahogy a Vidi idén kinézett, Márton Gábor szerepvállalása érdekes lesz, már ami a tudatosságot illeti, hiszen külföldön is elismert és tapasztalt edzőkkel kerül összehasonlításba. Szakmai szempontból azt a problémát vetíteném előre, hogy a Videoton ellen mindenki be fog állni védekezni, és egy felállt védelem elleni játékot sokkal nehezebb lesz leoktatni mint a kontrollált támadás és kontrák játékstílusát. Semmi kétség, hogy a Taktikai Periodizáció módszertana újra játékelemekre fogja bontatni a Videoton játékát. Ebből fakadóan, ahogy a Zalaegerszeg esetében is, a különböző elemek összekapcsolódása nem lesz egyszerű feladat. Mivel a fehérvári csapat jobb játékosokkal rendelkezik, mint az Zalaegerszeg, szerintem jobban fogják tudni menedzselni ezeket az elemeket a tiszta kvalitásukból fakadóan. Előre szóltam: a Vidi jól fog szerepelni a Fradi, Honvéd, Puskás csapatai ellen és szenvedni fog a kis csapatok bunkerfocijával szemben. Ezzel szemben ott lesz a Fradi, akinek teljesen mindegy, mert a labda náluk lesz és ezáltal a mérkőzés irányítása is, hacsak valami meglepőt nem húz Márton Gábor és stábja.

A cikk a következő anyagokból építkezett:

Alberto Mendez-Villanueva: Tactical Periodization: Mourinho’s Best-kept secret?
Link: https://www.researchgate.net/publication/313774247_Tactical_Periodization_Mourinho%27s_Best-kept_secret

Ridi Dauti: Understanding the Tactical Periodization Methodology
Link: https://spielverlagerung.com/2020/05/23/understanding-the-tactical-periodization-methodology/?doing_wp_cron=1590560026.0420269966125488281250

Xavier Tamarit: What is tactical periodization?
Link: https://www.amazon.com/What-Tactical-Periodization-Xavier-Tamarit-ebook/dp/B00W3LI5FQ

Pedro Mendonca: Tactical Periodization: A Practical Application for the Game Model of the FC Bayern Munich of Jupp Heynckes (2011-2013)
Link: https://www.amazon.com/Tactical-Periodization-Practical-Application-2011-2013-ebook/dp/B00MPDPGRM/ref=sr_1_4?crid=T4FMUZO1MX0N&dchild=1&keywords=tactical+periodization&qid=1591400389&s=books&sprefix=tactical+period%2Cstripbooks%2C193&sr=1-4

Javier Mallo: Complex Football (1st Edition)
Link: https://www.amazon.com/Complex-Football-Seirul·lo´s-Structured-Periodisation/dp/8460696669/ref=sr_1_1?dchild=1&keywords=complex+football&qid=1591400349&s=books&sr=1-1

Bene Ferenc: Taktikai Periodizáció
Link: https://webshop.mlsz.hu/product/37-taktikai-periodizacio-nocolor

Bene Ferenc: Tactical Periodization
Link: http://www.beneferenc.hu/wp-content/uploads/Tactical-periodization-1.pdf

Militár Iván: A Futball-Teljesítményről
Link: https://locationfootball.wordpress.com/2020/05/11/a-komplex-rendszerekrol/

Militár Iván: A komplex rendszerekről
Link: https://locationfootball.wordpress.com/2020/05/11/a-komplex-rendszerekrol/

Militár Iván: Budapest Honvéd – MTK Elemzés
Link: https://locationfootball.wordpress.com/2020/05/27/budapest-honved-mtk-elemzes/

Adam Bate: Jose Mourinho, Vitor Frade and the influence of tactical periodisation
Link: https://www.skysports.com/football/news/11095/11764172/jose-mourinho-vitor-frade-and-the-influence-of-tactical-periodisation

Göbölyös András: Most a Zalaegerszeg az NB I legjobb formában lévő csapata
Link: https://www.origo.hu/sport/futball/20200611-zte-fc-zalaegerszeg-nb-i-otp-bank-liga-marton-gabor-salloi-istvan-bobal-gergely-rado-andras.html

Molnár Gábor: Márton Gábor – a pécsi születésű közönség kedvenc – 2. rész
Link: http://labdarugas.cimpa.hu/ferfi-labdarugas/marton-gabor-a-pecsi-szuletesu-kozonseg-kedvenc-2-resz/

Standard

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s