Analysis, Hungarian, Theory

A Ferencváros játékstílusa Rebrovval – A Pozíciós Játék koncepciója

Bevezető

Egy pár meccset most sikerült megnéznem, nem csak magyar pályákról, hanem a német, angol, osztrák, illetve spanyol első osztályból is, de mégiscsak az NB1, ami igazán érdekel. A magyar első osztály azért nagyon érdekes, mert a világfutball fejleményeire sajátosan reagál és ezáltal az elemzések szempontjából különleges. Vannak csapatok, amelyek modern hozzáállással és bátor próbálkozásokkal rukkolnak ki hétről hétre, vannak nagyívű nyilatkozatok és ígéretek, és vannak kiábrándító teljesítmények is. Most, hogy a bajnokságnak vége van, érdemes egy kicsit az egyik pozitív szegmensre, a bajnok Ferencváros játékban és elképzelésben való nagy előre lépésére koncentrálni.

Lobanovszkij, Rebrov, Athletic Bilbao és Unai Melgosa

Az történt ugyanis, hogy a Fradi Thomas Doll távozása óta másképpen focizik. Természetesen Rebrov egy nemzetközi szinten is kiemelkedő futballista volt, kiemelkedő tapasztalatokat gyűjtve. Azonban a játékos pályafutása nem feltétlenül jelent modernitást, amit láthattunk Doll esetében. A kulcs talán az Rebrovnál, hogy kulturálisan diverz múlttal rendelkezik az utóbbi 25 évet tekintve. Futballozott Ukrajnában, Törökországban, Angliában, Oroszországban, majd edzőként volt a Dinamo Kijev és az Al-Ahli edzője is. Ezek a behatások szemmel láthatóan sok mindent meghatároznak anélkül, hogy ismerném Rebrovot személyesen.

Nem szabad elmenni Valerij Lobanovszkij Rebrovra tett hatásáról. Róla a Fradi edzője ezt mondta egy korábbi interjúban:

„Természetesen Lobanovszkij volt az, akitől a legtöbbet tanultam. Ő volt a legtöbbet az edzőm és ez egybeesett a karrierem legsikeresebb időszakával is. Nekem ő a csúcs.”

Rebrov Lobanovszkijról

De ki is az a Lobanovszkij és mi a futballról alkotott elképzelésének alapjai? A kommunizmus lehanyatlásának éveiben, ő mutatta be az egyik leglátványosabb kollektivizmusra épített futballt a világon, a csapategységet (nemcsak pályán kívül, hanem a pályán is) magasabb polcra helyezve az egyén sikerénél. Ahogyan Marx Károly megpróbálta a kollektív társadalmat létrehozni, úgy Lobanovszkij is megpróbált összerakni 11 embert, aki egymásért és a csapata érdekeiért harcolva sikeres tud lenni. A kollektivizmus velejárója az, hogy egymást jobban kell a játékosoknak ismerniük, mint az ellenfelet. Az együttműködés a kiindulópont, amit csakis azonos alapelveken keresztül lehet elérni.

Hatása egyértelmű volt a szovjet válogatott játékára. 1986-ban személyesen, test közelből tapasztaltuk meg a kollektivitás sikerességét, a mieink letaglózása után csak Belgium tudta őket hosszabbítás után kiejteni. A 88-as EB-n megint jól szerepeltek, de Rinus Michels és Marco Van Basten zsenije jobbnak bizonyult náluk. A futball filozófiai ívre valahogyan igy lehetne felhelyezni Lobanovszkijt: az Aranycsapat felfedezte és megvalósította a kollektív alkotás filozófiáját a futballban, Johan Cruyff játékosként ezt felfejlesztette és kitalálta a Totális Futballt, Lobanovszkij átértelmezte azt és az orosz futballnyelvre fordította, Johan Cruyff edzőként modernizálta a játékosként saját maga által kitalált Totális Futballt, labdaközpontúvá tette és ezzel megteremtette a Pozíciós Játékot, és végül Pep Guardiola ezt az egészet leszűrte és az abszolút csúcsra járatta.

Na de vissza Rebrovra és a Ferencvárosra. Amikor már többször láttam játszani a Fradit, egyértelmű volt, hogy labdakihozatalokban gondolkodik, a játékot a labda által akarja irányítani, és a területek menedzselése kiemelkedően fontos a csapat összműködése szempontjából. Ez nem a tradicionális orosz futball stílusra hajaz, sőt. Ekkor kezdtem kutatni az okokat. Rátaláltam Rebrov másodedzőjére, egy bizonyos Unai Melgosára, akit mindig fülhallgatóval a fején lehet a kispadon látni. Ő róla azt kell tudni, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb akadémiáján, az Athletic Bilbao klubjánál kezdett dolgozni, később a Dinamo Kijev U19-es csapatának a vezetőedzője lett. Innen a kapcsolat kettejük között, de ez a kapcsolat talán több, mint sorstársi kapcsolat. Ha valaki látta a Bilbaót focizni Marcelo Bielsa alatt, vagy éppen a nemrégen menesztett Barca edző, Ernesto Valverde alatt, akkor megfigyelhető az összefüggés a Ferencváros és a Bilbao között. Az identitás erőssége, a csapat kapcsolata a szurkolóival, a futball-filozófiai alapvetés, hogy a párharcokat megalkuvás nélkül megnyerjék a játékosok, illetve a rengeteg futás és akció. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy amióta Bielsa átreformálta a Bilbao játékát nem is olyan régen, a pozíciós játék és a legfőképpen szélen vezetett támadások kiemelkedően fontosok a Bilbao csapatának. Ez összegyúrva Lobanovszkij technikás, oroszos, leszabályozott futballjával máris egy ismerős Fradi képet ad. Főleg úgy, hogy mind a két filozófia alapelvekben, koncepciókban gondolkodik, kollektivitást parancsol és a szervezettséggel párosuló fegyelmezettségben hisz.

Akartam már írni a Pozíciós Játék (PJ) nevezetű elképzelésről már régebben is, de a Fradi játékát nézve azt a döntést hoztam, hogy kiváló szemléltető példaként tudnak működni. Ilyenfélén, a Fradi játékából meritek most példákat az PJ elképzelés bemutatására.

A Pozíciós Játékról

Marti Perarnau, több Guardiola-könyv szerzője azt mondta:

„A Pozíciós Játék elképzelése egy olyan dallam, amit minden csapat a saját értelmezése és ritmusa szerint tud játszani. Ugyanakkor egy valami közös mindegyik változatban: folyamatosan előnyöket kell kialakítani és tudatosan generálni az ellenfél nyomást gyakorló vonalai mögött.”

Perarnau a Pozíciós Játék elképzelésről

A korábbi, akkor a Honvédról írt elemzésben már beszéltem ezekről az előnyökről, akkor így fogalmaztam:

„Négy fajta előny létezik: pozíciós (az ellenfél látóterén kívül helyezkedő játékos), számbeli (többen vagyunk egy bizonyos területen, mint ők), minőségi (Bale előnye Nagy Zsolttal szemben), ún. szoció-affektív (a játékosok közötti személyes kapcsolat összjátékban való megnyilvánulása). Ezek közül talán a legegyszerűbb és legfontosabb a számbeli”.

A szerző az előnyök típusairól

Ugyanígy nagyon fontos a kezdeményezés abszolút joga. Az a felfogás, miszerint csak akkor érezhetjük magunkat nyeregben, ha nálunk van a labda és folyamatosan az előnyök megtalálásával haladunk az ellenfél kapuja elé, helyzeteket kialakítva.

Tehát az a jó, ha nálunk van a labda, és vannak ezek az előnyök. De hogyan lehet ezeket az előnyöket kialakítani és kihasználni? Az igazság az, hogy a futballmeccsek nagy százalékában (az NB1-ben biztosan, Dél-Amerikában nem ennyire egyértelműen) minden csapat számbeli előnyben van a saját labdakihozatala folyamatában. Ezt a számbeli fölényt kellene megoldani, méghozzá a csapat összműködésének kihasználásával. Később ezt a számbeli fölényt át kellene váltani egy újabb számbeli fölényre a pálya középső részében, majd megérkezni az ellenfél kapuja elé, ahol már valószínűleg nem lesz számbeli fölény, hanem egál helyzet alakul ki. Mindegyik lépést, mint egy esernyő, úgy borítja be a futball sajátos szabályrendszere. Ilyen például a les szabály, ami alapjaiban határozza meg a játékhoz való hozzáállásunkat. De ez csak a környezetet, a kereteket adja. A legfontosabb tényező mégiscsak a labda pontos helye. Attól függően, hogy hol van a labda, úgy változik a csapattársak által elfoglalt területek rendszere, illetve az ellenfél által elfoglalt területek rendszere. De ez azonnal megváltozik, ahogy a labda másik helyre kerül.

Ez a vezérgondolat: a labda pontos helye és az a köré berendezkedő csapattársak és ellenfelek által elfoglalt területek rendszere. Tehát, még egyszer. Négy dolgot kell figyelembe venni: a futball szabály-rendszerét (vonalak, les, stb.), a labda pontos helyét, a csapattársak által elfoglalt területeket, illetve az ellenfél által elfoglalt területeket. Mindezeket együtt, csapatszinten kell értékelni annak érdekében, hogy a saját kapunk előtti területekről egészen az ellenfél kapuja elé együtt tudjunk érkezni. Lobanovszkij mondta:

„Amikor futballtaktikai evolúcióról beszélünk, az első és legfontosabb kérdés az az, hogyan tudjuk a saját stílusunkat ráerőltetni az ellenfélre. Ha az ellenfél képes volt hozzánk alkalmazkodni, akkor új megoldásokat kell találjunk. Ez a játék esszenciája. Úgy kell előrefelé haladnunk a labdával, hogy az ellenfél kényelmetlenül érezze magát és hibákat kövessen el. Más szavakkal: olyan környezetbe kell az ellenfelet kényszeríteni, ami számára hátrányos. Ennek az egyik leghatékonyabb módja, az elérhető területeket folyamatos változtatása.”

Lobanovszkij a játék esszenciájáról

Albert Puig, ex-La Masia szakmai igazgató, egy nagyon szemléletes példával demonstrálta ezt a fajta gondolkodásmódot. Ő az emberi testhez hasonlította ezt az egészet. A futball szabályrendszer önmagából következő határait vegyük csontváznak. A test egésze jelenti a pálya területi és matematikai adottságait. Ahhoz, hogy a testünk megfelelően működjen, vérre is szükségünk van, érrendszerre, méghozzá egy olyanra, ami az egész testünket behálózza. Ez a vérkeringés a labdacirkuláció. A testünk képes alkalmazkodni ahhoz, hogy éppen hol van nagyobb szükségünk a megfelelő vérellátásra. Ugyanígy, a futballcsapat képes kell legyen a labda cirkuláció által, az elérhető és bejátszható területek kiértékelése által, a megfelelő tempóban előnyök kialakítására és azok kihasználására. Összességében tehát: a labdát járatni kell (a vérnek a testben folynia kell), a területeket fel kell venni és manipulálni azokat (a test maga a pálya területeinek összessége) majd az adódó előnyöket ki kell használni (a vér pumpálása a test megfelelő részébe a megfelelő időben). Ebben a gondolatrendszerben teljesen mindegy, hogy éppen a saját kapunk előtt van a labda pontos helye, vagy az ellenfél térfelének közepén.

Természetesen ez ötlet és idea szintjén zseniális, de a játékosoknak több részletre van szükségük, több alapelvre, több koncepcióra. Puig azt mondja, hogy a játék egyenlő a területek menedzselésével és az alapelvek felhasználásával a gólszerzés érdekében. Az ötlet egészen kiváló: vegyük fel a pozíciókat, járassuk a labdát a pozíciók között, alakítsunk és használjunk ki a labdajáratásból adódó előnyöket, majd az ellenfél kapujához érve alakítsunk ki minél több helyzetet. Ahhoz, hogy előrefelé tudjunk játszani, passzolnunk is lehet és labdát vezetve is elérhetjük ezt. Miközben a labda a pozíciók között jár, még nem tudjuk, milyen területek fognak kinyílni előttünk, hiszen az az ellenfél mozgásaitól és preferenciáitól is függ.

Térjünk vissza egy pillanatra a vérkeringés hasonlatához: mi az a tulajdonsága a vérünknek, ami teljesen egyedivé teszi? A vérkeringés sosem áll meg, állandó természetű, folyamatos. Ennek okán, a labda sosem állhat meg. Amint a játékosok elkezdenek területekben gondolkodni, elkezdik megérteni a labda helyzetéből adódó szabad és elfoglalt területek rendszerének titkait, akkor amint egy előny felbukkan a pálya egy fontos területén, a játékosok képesek az érrendszeren keresztül a labdát a megfelelő időben a megfelelő helyre juttatni.
Ennek érdekében fontos alapelv, hogy minden passznak muszáj valamilyen szándékkal megszületnie. A labda cirkuláció nem lehet értelmetlen. A labda nem mehet egyik helyről a másikra csak azért, hogy még egyet passzoljon a csapat. Azért kell a labdát járatni, hogy az ellenfelet mozgassuk. Amint az egyik oldalra csalogatjuk az ellenfelet, azonnal támadni lehet az ellentétes oldalon. Az elképzelés a következő: minden passz az ellenfél átjátszása szándékával születik. Ha a játékosok nem látnak esélyt az ellenfél átjátszására, addig járatják, cirkulálják a labdát a felvett területek között, ameddig az ellenfél átjátszásának körülményei létre nem jönnek. Minden mindennel összefügg. Csak akkor lehet biztonsággal és bátorsággal az ellenfél átjátszását keresni, ha a labda cirkuláció folyamata biztosítva van.

Alapelvek a labdacirkuláció sikerességéhez

A labda cirkuláció folyamata egy nagyon kényes téma. A testünkben a véredények a vérkeringés azon részei, amelyek a vért szállítják a testen keresztül. Ugyanígy a játékosoknak tudniuk kell, hogyan lehetséges a különböző, a játékosok által felvett területek között a labdát járatni. Lássunk egy pár ilyen alapelvet. Fontos megjegyezni: ezekből az alapelvekből van legalább 30 másik, most a Fradira legjellemzőbbek közül említek egy pár darabot.

Elsőként kezdjünk egy nagyon egyszerűvel: legyen fent a játékos tekintete. Nincs mese, ez egy olyan alapelv, amiből nem szabad engedni. A játékosoknak muszáj megérteniük, hogy nem elég nézniük, látniuk is kell. Ehhez kapcsolódik az a parancs, hogy legelőször „nézz messze”, ami arra hivatott, hogy a játékosnak legyen egy részletekkel teli képe az adott játékszituációról.

Külföldi anyagokban „body profile”-ként jelentkezik a magyarul talán a nyitott alapállásként ismert elképzelés, miszerint a játékosoknak állandóan úgy kell helyezkedniük, hogy a pálya egésze felé orientálódjanak. Gyakorlatban ez úgy ölt testet, hogy a játékos arra törekszik, hogy a pálya lehető legnagyobb százalékát képes legyen felfedezni és belátni. Ehhez az alapelvhez egyébként szorosan kapcsolódik a labda általi kommunikáció. Úgy kell passzolni játékostól játékosra a labdát, hogy minden passz valamilyen információt adjon át. A nyitott alapálláshoz kapcsolódóan ez a kommunikáció a hátulsó lábfejhez való passzolást jelenti. Ha balról jön a labda, akkor a jobb láb felé, ha jobbról akkor a bal láb felé passzoljunk, azért, hogy a játékos rá legyen kényszerítve a folyamatos oldalváltásokra, illetve a labda előrefelé játszására is.
Fontos eleme ennek az elképzelésnek, hogy megint csak minden a labda helyétől függ. Csak azok a területek felé szabad a játékot folytatni, amelyik területek előzőlegesen a játékos feltérképezte. Csak akkor játszd meg, ha láttad előtte. Ha nem sikerül felvenni a nyitott alapállást és nem sikerült szkennelni a felvett pozíciót körülölelő területeket, akkor a labdával való fordulás tiltott. Pontosan azért, hogy el lehessen kerülni a futballvakságból adódó labdavesztéseket.

Alapelvek a labdacirkuláció sikerességéhez.

Tehát az előbbi kettő alapelv segít nekünk a labda cirkulációban, de mivel a Pozíciós Játék alapvetően támadó szellemű elgondolás, ezért muszáj lesz a labda előrehaladását biztosítani. Ehhez a szabad ember koncepciója szükséges. Általánosságban véve az a játékos definiálható szabad emberként, aki úgy képes labdaátvételre, hogy az ellenféltől zavartalanul helyezkedik, és az ellenfél általi nyomás megoldókulcsát jelenti. A labda ebben az esetben a játékosok eszköze annak érdekében, hogy az ellenfelet becsalogassák bizonyos helyzetekbe, majd a területek megfelelő menedzselése által a szabad ember kiviláglik a csapat egésze előtt. Mint ahogy említettem, a labdacirkuláció azért fontos, hogy az előnyök kialakítására és kihasználására a csapat képes legyen. Ehhez a képességhez szükséges a játékosok állandó kutatása a szabad ember megjátszására. Ahhoz, hogy valamelyik játékosból ez a szabad ember váljon, pár alapelv szükséges. Ezek közül kettőről ejtek szót.

  • Rövid passzokkal az ellenfelet egy bizonyos területre csalogatom, majd a hátuk mögött üresen hagyott területeket kihasználva, az átlósan helyezkedő játékost játszom meg. A pálya szélén azért, hogy középen legyen terület, a pálya középén azért, hogy a szélen legyen terület. Ez egy gyakori és könnyen elsajátítható gondolatmenet. Rengeteg példa elérhető a Ferencvárostól ennek szemléltetésére.
  • A játékos tudatosan a kívánt szabad területekkel átellenben vezeti a labdát azért, hogy a labdavezetés veszélyét kivédve, az ellenfél a labdára koncentrál, ezáltal az átellenben létrejött területeket figyelmen kívül hagyja. Ez egy ritka, magas intelligenciát megkívánó, nehezebben elsajátítható gondolatmenet. Kharatin és Sigér is egészen jó, ami a labdaátvétel, orientáció, és passzminőséget illeti, de labdavezetésben nem túlságosan erősek. Kharatin például majdnem átlagon alatti, ezért ez a koncepció nem nagyon található meg a Ferencváros játékában. Érdekességként muszáj felhozni, hogy egy UEFA által készített interjúban Lobanovszkij azt mondta, hogy a labdavezetés a modern fociban csak egy ritka szegmens szabad, hogy legyen. Talán ez Rebrov gondolatmenete is? Szemléltetésül azért beraktam egy Velez Sarsfield (edző: Gabriel Heinze) példát.
Területkialakítás ellentétes irányú labdavezetéssel – Gabriel Heinze, Velez Sarsfield (ARG)

A szabad ember megtalálásakor nagyon fontos észrevenni, ha éppen az adott játékos, aki vezeti a labdát, maga a szabad ember. Ez leginkább akkor fordul elő, hogy ha az ellenfél embert fog a középpályán, ezáltal invitálva a labdás játékost a játékba való belépésre. Ilyenkor a labdás játékosnak kötelessége az előtte adódó szabad területekbe bevezetni a labdát, ott az ellenfelet rákényszeríteni a pozícióból való kilépésre ezáltal kialakítani a szabad ember környezetét. A szabad ember megtalálása gyakorlatilag az éredények megfelelő működéséhez elengedhetetlen.

A legendás belső középpályás, Xavi Hernandez így magyarázta el a jelenséget: „A fociban mindig több védővel állasz fel, mint csatárral. Ezért amikor kihozod a labdát, az egyik védő mindig be tudja vezetni a labdát az előtte lévő üres területekbe. Amikor ez történt, Puyol mindig készen állt a szabad ember megtalálására. Ha az engem fogó ellenfél lépett ki rá, akkor én voltam a szabad ember. Ha Iniesta embere támadott le, akkor ő vált azzá. Pontosan így kerestük az előnyöket a pálya egész területén.”

Utolsóként elkerülhetetlen kiemelni, hogy a bátorság a csapat játékosaiból nem hiányozhat. Ahhoz, hogy az ellenfél által szabadon hagyott területekre be lehessen játszani a labdát, a folyamatos türelemjáték fenntartása mellett igenis vállalkozni kell és önbizalommal telve kell a passzokat kiválasztani. Természetesen az időzítés nagyon fontos, de ha nincs bátorság akkor sosem lesz önbizalom sem. Blazic erre nagyon jó példa, aki saját árnyékát is átlépve nagyszerűen játszik nyomás alatt is.

A Szabad Ember Megtalálása.

Az előnyökről

Az az igazság, hogy az előnyök fajtáiról nagyon könnyű információt találni. Egyre többen fel tudják mondani a leckét és nagyon sokan írnak is róla. A kialakításukról, edzésmódszerekről viszont nagyon keveset lehet tudni. Az adott játékképbe való beilleszkedésükről, taktikai beilleszthetőségükről még kevesebbet. Fontos kiemelni, hogy a komplex gondolkodásmód szabályai szerint több fajta előny egyszerre lejátszódhat és kialakulhat. Az adott előny realizálásával kapcsolatban az arányok a fontosok, vagyis, hogy melyik előny a fajsúlyos abban a pillanatban amikor a labdás játékos döntést hoz. Továbbá fontos a játékosok szándéka, azaz, hogy melyik előny illik bele az adott szituációban a játékképbe a játékosok szerint leginkább. Ja, és még valami. A Szoció-Affektív előny komplett sötétség, a legtöbb szakirodalom kihagyja a felsorolásból, pedig a legfontosabb előny mind közül.

  • Minőségi Előny: a mai modern labdarúgásban nehezen kialakítható, még nehezebb észrevehető előny. A csapat játékosainak nagyon jól kell ismerniük egymást és saját magukat annak érdekében, hogy a minőségi előny valóban előny legyen. Egy gyors, agilis csatár a lassú középső védő ellen például. Erre mondta a legendás dél-amerikai edző, Angel Cappa, hogy egy kollektíven jól működő csapat minőségi játékosok nélkül nem lehet bajnok, de egy kollektíven gyengébb csapat tele minőségi játékosokkal lehet. Ezt az előnyt kétféleképpen lehet értelmezni: vagy felépítjük a saját csapatunk játékát az erősségeinkre támaszkodva, vagy az ellenfél gyengeségeit használjuk ki a minőségi előnnyé válás folyamatában.
  • Pozíciós Előny: egy nehezen észrevehető típus. Akkor van pozíciós előnyben a játékos, hogy ha sikerült olyan helyzetbe, pozícióba, szituációba hoznia magát, ahol az ellenfélhez képest előnyben van a célja elérése érdekében. Például, ha az ellenfél nem lát, mert mögötte helyezkedek el. Vagy, ha az ellenfél kilép én pedig beindulok ellentétes tempóban úgy, hogy nem vagyok lesen.  
  • Számbeli Előny: a legegyszerűbben észrevehető típus. Manapság egyre nehezebb ezt kialakítani, hiszen a csapatok betömörülnek és túl biztosítják a labdás területeket. Szélen látványosabb, de középen érdekesebb.
  • Szoció-Affektív Előny: a legnehezebben kialakítható és fejleszthető előny típus. Az általános együttműködés mértékét jelöli a játékosok között. Azt jelzi, hogy a játékosok mennyire értenek egymás „nyelvén”, mennyire képesek olvasni egymás gondolatait, mennyire tudnak anticipálni a saját játékostársak döntéseit illetően. Nagy megállapítás egy Twitteren népszerű, A licenszes edzőtől, David Garciától a következő: a szoció-affektív előny csak akkor tud kialakulni egy csapaton belül, ha azonosak az alapelvek és mindenki hasonlóan gondolkodik a futballról. Vagyis, tiszta alapelvek nélkül máris hatalmas hátrányba kerülhet bármelyik csapat, hiszen az elérhető előnyök közül egy hiányozni fog automatikusan.
Az előnyökről.

Foglaljuk akkor össze, miért is írtam az előnyökről pont most. Azért, mert sorrendbe állitani, lépésről lépésre bemondani a labdarúgásban bekövetkező eseményeket nem lehet. Ilyesformán nem tudom azt mondani, hogy először járassuk a labdát, majd alakítsunk ki előnyöket, majd használjuk ki őket, és végül a helyzeteket fejezzük be. Mert a komplex rendszerek ideája nem lineárisan működik. Váratlan események történnek állandó jelleggel, ezért jósolni, eseményeket előre beütni a gépbe nem lehetséges. A játékosok koncepciók által kell, hogy működjenek. A koncepciókat ezért el kell magyarázni, kontextusba kell állítani annak érdekében, hogy a játékosok csapat szinten tudjanak dönteni, hogy éppen melyik koncepciót és azon belül melyik alapelveket fogják használni. A legideálisabb szituáció azért még is csak egyértelmű: foglaljuk el a lehető legnagyobb elérhető területeket, a felvett pozíciók között járassuk a labdát az előnyök felkutatása érdekében, válasszuk ki közösen a megfelelő időben a megfelelő döntés következményeként a megfelelő előnyt, váltsuk át gólszerzési lehetőségért, és remélhetőleg lőjünk gólt. Ha nem sikerült, akkor szerezzük vissza a labdát és kezdődjen az egész újra. De már a második próbálkozásnál lehet, hogy nem kell labdát járatni, ha az előny az orrunk elött van egyből. Ezért nem lineáris a rendszer, hagyni kell a játékosokat dönteni, hogy éppen melyik koncepciót kell felhasználni a csapat sikerességét előtérbe helyezve.  

A Támadás-Védekezés Egyensúlyáról

De van itt még egy dolog. Nagy, magyar tradícióhoz köthető igazság, hogy a támadás-védekezés egyensúlyát (Ferenczi Attila könyvében by Kovács Ferenc) mindig fent kell tartani. Ezt manapság úgy fogalmazzák meg a külföldi „sok passzos, kombinatív játékot” mutató csapatok, hogy ahhoz, hogy sikeresen vissza tudj támadni, a labdavesztés pillanatában szervezett állapotban kell lenned. Tovább megyek: a labdacirkuláció folyamata közben a támadás-védekezés egyensúlyából adódóan, a játékosok ideális távolságban kell, hogy legyenek. Azért, hogy amikor a labdát a csapat elveszti, ne kelljen 30 métert sprintelni a labda visszaszerzése érdekében, hanem csak mondjuk 5 métert. Erről egyébként épp a napokban láttam egy kiváló videót Verebes ETO-jával kapcsolatban. Lássuk, hogyan néz ez ki a Fradinál, a Barca B-nél, illetve az amerikai utánpótlás legmagasabb szintjén elhelyezkedő, jelenlegi munkaadómnál, a Barca Residency Academy U19-es csapatánál.

A visszatámadás, mint komplex idea.

Miért is fontos a visszatámadás a labda megtartása tekintetében? A válasz nem olyan egyértelmű, mint sokan gondolják. Ott kezdődik, hogy a játékosok minél jobban szét akarnak szóródni, amikor labdabirtokló állapotban vannak. Azért, hogy több területük legyen, ezáltal több idejük is a döntés meghozatalában. Ha több idő jut a döntésre, nagy valószínűséggel a labda megfelelő helyre kerül. Ez az alaplogika. Ennek okán, mivel a csapat kinyílik, nagyon nehéz bármilyen kontratámadást megakadályozni a labdavesztés pillanata után. A helyzet ott folytatódik, hogy az ellenfél játékosai minél inkább le akarják szűkíteni a területeket a labda visszaszerzésének fázisában. Azért, hogy minél kevesebb területe legyen az ellenfélnek (attól függően, a pálya melyik területén próbálunk szűkíteni), ezáltal kevesebb időt engedve nekik a döntésre.

Visszatérve az elméletre, kijelenthető tehát: a labdabirtokló és labdavisszaszerzési fázisban a játékosok viselkedése teljesen ellentétes. Ezért, ha a labdabirtoklás fázisában lévő csapat nem engedi, hogy a labdavesztés pillanatában az ellenfél szét tudjon szóródni, ezzel területet és időt nyerve magának, akkor nagy valószínűséggel a labdát az ellenfél el fogja adni. Tehát a feladat adott, a labdát birtokló csapatnak fent kell tartania a támadás-védekezés egyensúlyát, méghozzá a játékosok közötti ideális távolságok tiszteletben tartásával.

Az ideális távolságról például Guardiola egyszer azt mondta, hogy nem szabad 15 méternél több lennie.

Ehhez az kell, hogy a rövid passzok valóban rövid passzoknak kell lenniük a labdabirtokló fázisban, illetve a csapat együttműködésének köszönhetően a labdacirkuláció folyamata közben a távolságokat a játékosok között folyamatosan a támadás-védekezés egyensúlya mentén változtatni kell. Az ideális távolságról például Guardiola egyszer azt mondta, hogy nem szabad 15 méternél több lennie. Ez azt jelenti, hogy a mérkőzés bármelyik pillanatában, mozaikjában, állapotában nem lehet egy játékos sem 15 méternél távolabb a hozzá legközelebb álló játékostól. Németország ezt az elképzelést gyakran matematikai pontossággal valósítja meg, ahogy az alábbi képen látható.

Csak, hogy vissza is utaljak egy korábbi írásomra, ekképpen néz ki a komplex gondolkodás gyakorlati megvalósítása: már akkor a labdavisszaszerzésre gondolok, amikor nálam van a labda. Igen, a játék egy dinamikus, komplex rendszer, ahol minden mindennel összefügg. Ajánlom mindenki figyelmébe ennek a jelenségnek a tanulmányozását. A magyar bajnokságban a csapatok többsége (a Fradi kivételével) nagyon gyengén teljesít ebben a tekintetben véleményem szerint.

Lezárás

Az igazság az, hogy nagyon nehéz összefoglalóan írni egy ekkora témáról. Gyakorlatilag minden egyes bekezdésről lehetne egy újabb pár oldalt legépelni. Ezért nyilván ez a bejegyzés nem a teljesség igényével íródott. A Pozíciós Játék egy nagyon trendi kifejezés, azonban annak az értelmezése nem könnyű feladat. Sokan, sokszor mondják otthon és külföldön egyaránt, hogy ők bizony a PJ követői, és a csapatuk azt játszik. Ez persze nincs így, mivel egész egyszerűen túl elvont és túl sok részlet tartozik a témához. Szakértelem kell a megvalósításához, az edzői stáb csapatként való működése, illetve nagy fokú bátorság is. Rebrov bátor, ezért olyan a Fradi amilyen. Jelenleg a Fradi átlagos szinten játssza ezt a stílust. A Európa Liga meccsein néhol megvillantva, de mégis sokszor elnyomva futballozott a csapat. Még nem jutottak el kollektíven arra a szintre, hogy rá tudják erőltetni az NB1-nél nagyobb játékerővel rendelkező csapatokra a saját stílusukat. Ha Rebrov itt marad még évekig, mikor éri el a Fradi a relatív csúcsot és abban a pillanatban képesek lesznek-e innovációval élni a stílusukat illetően? Ha netán Rebrov elmegy, a következő edző tovább tudja-e majd fejleszteni ezt a játékot vagy lerombolja és új stílusba kezd? Fontos kérdések ezek, hiszen számomra egyértelmű: az utóbbi 30 év (lehet 50 is) legerősebb és legmodernebb Fradija ez a Fradi, az egyik legjobb külföldi edzővel aki valaha Magyarországon dolgozott, világszinten is értékelhető és elismerhető stílussal játszva.

A cikk a következő anyagokból építkezett:

Albert Puig: Crash Course on Positional Play
Link: https://www.soccertoday.com/albert-puig-on-crash-course-on-positional-play-the-brains/

Adin Osmanbasic: Juego de Posición under Pep Guardiola
Link: https://spielverlagerung.com/2014/12/25/juego-de-posicion-under-pep-guardiola/?doing_wp_cron=1591164998.0739901065826416015625

Militár Iván: A komplex rendszerekről
Link: https://locationfootball.wordpress.com/2020/05/11/a-komplex-rendszerekrol/

Militár Iván: Budapest Honvéd – MTK Elemzés
Link: https://locationfootball.wordpress.com/2020/05/27/budapest-honved-mtk-elemzes/

Militár Iván: A Futball-Teljesítményről
Link: https://locationfootball.wordpress.com/2020/05/11/a-komplex-rendszerekrol/

Michele Tossani: Team Analysis: Valeriy Lobanovskyi’s USSR
Link: https://spielverlagerung.com/2016/04/01/team-analysis-valeriy-lobanovskyis-ussr/?doing_wp_cron=1592875372.2608499526977539062500

David Garcia: Generating Superiorities
Link: https://www.itsjustasport.com/home/2017/6/26/crash-course-to-positional-play-part-4-of-4-generate-superiorities

Jonathan Wilson: How Valeriy Lobanovskyi’s appliance of science won hearts and trophies
Link: https://www.theguardian.com/football/blog/2011/may/12/valeriy-lobanovskyi-dynamo-kyiv

Ferenczi Attila: A tradicionális magyar labdarúgás alapelvei és Így (s)írtok Ti! II.
Link: https://bookline.hu/product/home.action?v=Ferenczi_Attila_A_tradicionalis_magyar&type=20&id=713274

Standard

2 thoughts on “A Ferencváros játékstílusa Rebrovval – A Pozíciós Játék koncepciója

  1. Pingback: “Az utóbbi 30 év legerősebb és legmodernebb Fradija ez a Fradi” « Üllői út 129.

  2. Pingback: A Zalaegerszeg játékstílusa Márton Gáborral – A taktikai periodizáció koncepciója – Location Football.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s