Analysis, Hungarian

Budapest Honvéd – MTK Elemzés

Magyar Kupa – Kétmeccses Elődöntő, 2020

A jegyzet az edzői filozófiák és annak sikerességének elemzéséből áll. Fontos megérteni, hogy bár a futball szubjektív és ebből kifolyólag „mindenki azt mond, amit akar”, a futball a stílusok csatája is egyben. Ezekben a stílusokban vannak olyan képkockák, mozaikok, amik könnyedén felismerhetőek és ezáltal sikerességükben elemezhetőek. A két klub edzői a médián keresztül az utóbbi években szerepeltek eleget ahhoz, hogy tisztában legyünk az elgondolásaikkal. Természetesen a taktikai felkészítés nagyon fontos egy kieséses rendszerű dupla meccsben, de a stílusjellemzők ettől függetlenül kirajzolódnak. Előre jelzem, hogy a német bajnokik, a Vidi-Mezőkövesd, illetve a magyar félkészülési mérkőzések együttes benyomásai nem teszik lehetővé, hogy „idény eleji formáról” vagy a rendkívüli helyzet miatt kiszámíthatatlanságról lehessen beszélni.

Pisont István, Honvéd

A Honvéd az utóbbi években olasz stílusban, gyakran olasz edzővel, olasz princípiumok alapján futballozott. Ma Pisont István személyében, egy magyar edző ül a kispadon, aki elmondása szerint más filozófiát képvisel. A csakfoci.hu interjújában a következőket mondta nemrég:

„Aki ismeri a futballról alkotott filozófiámat és figyelemmel kísérte az eddigi munkásságomat, az tudja, hogy a kreatív, támadófoci híve vagyok. Hat hét szünet és három hét felkészülés után azonban senki ne várjon majd azonnal lehengerlő futballt. Ettől függetlenül szeretném, ha minél előbb felfedezhetőek lennének az általam elképzelt stílusjegyek a játékunkon. Az a célom, hogy a Honvéd-stílus felismerhető legyen mind közül. Ez az első NB I-es munkám vezetőedzőként, ami máris egy óriási szakmai kihívás, hiszen nagyon rövid idő alatt kell megpróbálnom a saját képemre formálni a Honvéd játékát.”

A Honvéd kispadján ült már a szünet előtt is, igaz akkor az olasz stáb állította össze az edzésprogramot illeti a csapat összeállítását is. Ugyanakkor a mérkőzés utáni sajtótájékoztatókon ő nyilatkozott, így:

„A mi csapatunk rohanó játéka nem tetszett. Zárt védekezést próbáltunk megbontani, kevés sikerrel, sok ívelt és hosszú átadással. Hátulról, mélységből próbáltuk az ellenfél védelme mögé rúgni a labdákat, ezekhez igyekeztünk felzárkózni, viszont a második labdákat szinte mindig a miskolciak szerezték meg. Nagy kritika a számunkra, hogy nem tudtunk dominálni, semmi nem valósult meg abból, amit szerettünk volna.”

2012-ben már bontogatta szárnyait, ami az elképzeléseit illeti. Így fogalmazott akkor, szövetségi edzőként:

„A 95-ös korosztállyal kezdődően elindítottunk egy programot, amelyben új filozófia szerint foglalkozunk a játékosokkal. Ennek a legfontosabb része, hogy a korábbi 4-2-3-1-es felállás helyett, 4-1-2-3-ban játszatjuk a srácokat. Mindezt Both Józsefnek köszönhetjük, aki egy zseni, nála jobban senki nem ért itthon a fiatalokhoz. Ez a szisztéma sokkal inkább alkalmasabb a támadóbb szellemű játékra, valamint arra, hogy mi domináljunk, rákényszerítsük az akaratunkat az ellenfélre, és ne kontracsapat legyünk. Ez leginkább a Barcelona felállásához hasonlít.”

Összefoglalva, Pisont István először is stílus kiindulópontú edzőnek mondja magát, hiszen stílusjellemzőkről beszél, illetve egy Honvéd stílust szeretne kialakítani. Önmaga meghatározása szerint a támadófoci híve, kreatív játékosokkal. Nem szereti az angol stílusú, a második labdákra épülő „kick and rush” típusú játékot, sőt a kontrázó mentalitással egyenesen szemben áll. Pisont István Honvédját tehát ennek tükrében fogom elemezni.

Pisont István

A Budapest Honvéd Elemzése

A labdatartó, pozíciós játék edzői gyakorlatilag mindig a helyzetek kialakításában határozzák meg a sikeresség számbeli mutatóit. Guardiola mondja: „A csapatunk célja, hogy több helyzetet alakítsunk ki, mint ellenfelünk”. Ennek a kijelentésnek azért van jelentősége, mert a labdatartás nem szerepel célként. A labda eszköz. Ugyanakkor, a labda megtartása alapvető érték, hiszen a pozíciós játék alapvetésé, hogy a területek felvételéhez és új területek kialakításához a labdajáratás megfelelő mértékű és tempójú kivitelezése szükséges. Amint a labdajáratás sikeres, a tempó futball, vagyis az előnyök kialakítása és azoknak a kihasználása válik domináns mozaikká. Egyszerűen kifejezve, a passzok mennyisége és minősége az ellenfél manipulálásának az eszköze, sok jó passz jókor és jó helyre, több helyzethez fog vezetni.

A pozíciós játékról az Atlanta United jelenlegi elemzője, Adin Osmanbasic írt egy hosszú, de annál jobb cikket a vezető futballelemzői oldalnak, a Spielverlagerungnak. Itt megemlíti, hogy a területek kialakításában alapvető szempont a szélső területek elfoglalásának szerepe. A jelenlegi labdarúgásban, vagy van olyan játékosod, aki a szélső területekért felel, vagy nincs nálad a labda. Ez lehet egy ultra magasan feltolt szélső bekk (Marcelo vagy Mendy), vagy egy klasszikus támadó szélső (Varga Roland vagy Gyurcsó Ádám). A szélső területek felvétele azért fontos, mert a játék szabályai értelmében a futballpályán a kapuk mindig középen helyezkednek el. Ennek megfelelően, a belső területek dominálása a legfontosabb az összes lehetséges terület közül, hiszen a meccset eldöntő gólhoz onnan vezet egyenesen az út. A szélső területek felvétele ezért kulcskérdés: a szélen helyezkedő játékosok széthúzzák, a szélen történő gyors és lapos passzok odavonzzák az ellenfelet, ezáltal területeket nyitva a a pálya belső részein.

Ezt az alapvetést Pisont nem tartotta szem előtt, hiszen az első meccsen egy belső középpályást, Gazdagot vezényelte ki a szélre, a második meccsen pedig szélső nélkül játszotta le az egész találkozót. Ennek megfelelően a területek felvétele széleken nagyon ritkán sikerült semelyik meccsen sem. Vagy túl mélyen jöttek vissza a szélsők, vagy a belső területekre próbáltak bemenni ezáltal az MTK bátran használhatta a szélső védőit extra játékosként a letámadásnál.

Szélsők hiánya

Pisont 1-4-4-2-vel vágott neki az első mérkőzésnek, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne lehetne megtartani a labdát, de az biztos, hogy nehezebb. A második meccsen 1-4-rombusz-2 volt a felállás, itt már szélsők abszolút nincsenek is. Mint fentebb említettem, a pozíciós játék célja a labdajáratásból adódó előnyök kihasználása és ezáltal a helyzetteremtés. Négyfajta előny létezik: pozíciós (az ellenfél látóterén kívül helyezkedő játékos), számbeli (többen vagyunk egy bizonyos területen, mint ők), minőségbeli (Bale előnye Nagy Zsolttal szemben), ún. szoció-effektív (a játékosok közötti személyes kapcsolat összjátékban való megnyilvánulása). Ezek közül talán a legegyszerűbb és legfontosabb a számbeli. Ezt a fajta előnyt ki lehet alakítani, de a felállási formából is adódhat. Ha Pisont kettő belső középpályással kezd az MTK 1-4-3-3-as felállása ellen az első meccsen, akkor ez a számbeli előny a legfontosabb belső területeken máris hátrány és a meccs el sem kezdődött. Egyfajta megoldás lehetett volna a hamis centerjáték az arra kiválóan alkalmas Davide Lanzafame személyében, aki visszaléphetett volna és minőségbeli előnyt alakíthatott volna ki amellett, hogy eltünteti az MTK számbeli fölényét. Ez ritkán és szemmel láthatóan Lanzafame frusztráltságából adódóan történt meg csak, de nem tűnt tudatosnak. A második meccsen ugyan számbeli előnybe kényszerítette csapatát (4 belső középpályással kezdett a Honvéd), de a labdajáratás biztosításához szükséges szélső területeket felvevő játékosok hiánya újra labdavesztések tömkelegébe taszította a Honvéd játékosait. Kijelenthető: a Honvéd nem akarta megtartani a labdát, de nem is tudta volna akkor sem, ha akarta volna, mivel a taktikai koncepció nem volt ehhez megfelelő. És ha a labda nincs a Honvédnál, akkor csak akkor lehetne kreatív és támadószellemű a csapat, ha a kontráik jól vannak kidolgozva. Nos, a Honvédnak az első meccsen csupán 10 kontratámadása volt az InStat mutatói alapján, és a kivágásokat végig nézve én inkább 6-ot mondanék annak. Ez az szám annak tükrében alacsony, hogy az MTK-nak 17 darab volt úgy, hogy náluk volt a labda 54%-ban. Ez a második meccsre átalakult, hiszen a Honvéd abszolút feladta a labdabirtoklási szándékát. Csupán 40%-ban volt náluk a labda, viszont 28 kontrát vezettek az MTK 21-ével szemben, ami ugyan még mindig merőben ellentétes Pisont István filozófiájával, de legalább összhangban van a felállási alakzattal.

Pisont védelmében muszáj felhozni, hogy a Honvéd az utóbbi években egy teljesen másik stílusban futballozott egy másik tulajdonosi kör vezetése alatt. Hemingwayt az eredmények érdekelték, és ezért olasz, vagy olasz stílusú edzőket alkalmazott. A mostani vezetés talán a játék minőségében is akar változást, ezért ültetett egy kreatív focit álmodó edzőt a padra. A játékoskeret szemmel láthatóan az olasz kontrázó és az ellenfél játékát elrontani igyekvő stílusra lett kialakítva. Remek példa Uzoma, George, vagy Lovric példája. Egyik említett játékos sem a labdatartós, területekben gondolkodó, pozíciós játékra megfelelő játékos karakter.

Összességében, a Honvéd folytatta az elmúlt években megszokott kontrázó futballt, azzal a különbséggel, hogy a védelmi oldalon hiányzott a stabilitás az első meccsen, illetve a kontratámadások és pontrúgások minősége elmaradt az előző években megszokottól. Pisont vagy megváltoztatta a filozófiáját, vagy megijedt a nagy meccs jelentette tehertől, vagy nem volt képes átadni az általa képviselt kombinatív és kreatív pozíciós játékstílust.

Michael Boris, MTK

Az MTK kispadján Michael Boris ül, aki másképpen látja a futballt az interjúi alapján, mint Pisont István. A csakfoci.hu-nak például azt nyilatkozta egyszer, hogy:

„Változtattunk az MTK-stíluson, nem csak labdával, hanem labda nélkül is aktív játékot játszunk.”

Érdekesség Michael Borisszal kapcsolatban, hogy a rizikós passzokról sokat beszél ugyanúgy, mint egy bizonyos Ralf Rangnick. Azért is fontos Rangnickot megemlíteni, mert ő a Red Bull csoport futball-filozófiai értelemben vett irányítója, a Red Bull stílus kialakítója és jelenlegi fejlesztője. Mielőtt a Red Bull csoporthoz csatlakozott volna a Hoffenheimmel ért el komoly eredményeket, illetve a Schalke edzője is volt. Michael Boris bár rövid ideig, de irányította a Schalke II-t. Egyértelmű, Boris filozófiája közel áll ehhez a fajta futballhoz.

Rangnick így vélekedik:

„Ha fel akarod gyorsítani a játékodat, a játékos elméjét kell fejleszteni és nem a lábait. Az én csapataim készen állnak a rizikós passzok felvállalására, hiszen, ha nem sikerül a területbe belőtt labda, még akkor is ott van a lehetőség a második labdák támadására is.”

Ugyanerről Boris:

„Azt már leszűrtem, hogy a magyar labdarúgók szeretik játszani a futballt, a gondok akkor kezdődnek, ha agresszívan vissza kell támadni és labdát szerezni. Illetve az önbizalmukat is építeni kell. Az ellenfél térfelén lövéseket és rizikós passzokat akarok látni, ez viszont önbizalom nélkül nem megy. Inkább azt mondom, próbálják meg hatodszorra is. Gondoljunk bele, Bognár Istvánhoz hasonló támadó középpályást nem találunk a magyar másodosztályban. Tőle nem azt várom, hogy oldalra és hátra passzoljon az ellenfél kapuja előtt. Cselezzen, lőjön, adjon váratlan passzokat – ezekből tudunk gólt szerezni. Ugyanez vonatkozik az összes többi támadónkra is. Mikor nagyobb az esély a győzelemre? Ha kilencven perc alatt három rizikós passzt vállalunk vagy ha tizenötöt? A legrosszabb, ami ilyenkor történhet, hogy elveszítjük a labdát az ellenfél kapujától harminc méterre, de abból még nem kell törvényszerűen gólt kapni.”

Rangnick ezt mondja:

„A legizgalmasabb változás számomra a futballban az átmenetekben látható felgyorsulás és elképesztő fejlődés. Rengeteg minden történik a labdavesztés vagy labdaszerzés utáni közvetlen 10 másodpercben. Ezek a pillanatok döntik el sokszor a meccs sorsát, ennek megfelelően az edzéseink nagy részében ezeknek a pillanatoknak a dominálását gyakoroljuk. A játékosainkat az együttes mozgásokról, a rajzó, szinkronizált viselkedésmódokról próbáljuk meggyőzni.”

Boris ugyanerről:

„A stílus, amit mi akarunk játszani a csapattal, az a „támad a labda” (mondja magyarul – a szerk.), mi minden helyzetben próbáljuk kézben tartani, irányítani a mérkőzést, gólra akarunk játszani. Mindig büszke vagyok, amikor „hunting” után szerzünk például egy gólt, vagyis amikor a labdát támadva és megszerezve indíthatunk meg egy akciót.”

Összefoglalva, Michael Boris egy modern edző, aki nem feltétlenül egy tradicionális stílusban, hanem a játék filozófiájából adódó egyértelmű alapelveken keresztül próbálja a csapatait irányítani. Ez a filozófia a „gegenpressing” nevű, alapvetően német futballtrendből adódik. Ennek alapvetése, hogy a játékfolyamat minden állapotát dominálni próbálják. Ha náluk van a labda, ha nincs, és a kettő közötti két átmenetet (labdaszerzés és labdavesztés). Rengeteg futás, párharckeresés, előre és nem hátra való védekezés, szervezett letámadás, a játékosok egymáshoz való állandó közeli helyezkedése, illetve az átmenetek gyilkos kihasználása. Ezek a szempontok alapján fogom elemezni az MTK teljesítményét.

Michael Boris

Az MTK Elemzése

A Red Bull csoport filozófiai vonala teljesen új színt hozott a világ futballjába az utóbbi években. Volt szerencsém meghallgatni Jesse Marsch több előadását is, aki a RB Salzburg jelenlegi vezetőedzője. Az általuk játszott futball visszaköszön Michael Boris csapatánál. Az egész ott kezdődik, hogy az MTK nem ragaszkodik a labdatartáshoz. Ők inkább dominálni akarják a meccs minden állapotát. Ennek alapfeltétele, hogy együtt mozogva érkezzenek minden területre. Egy struktúrában, egy hálóban gondolkodnak, ami a játékosok közötti távolságot meghatározza. Ideális esetben ez a játékostársak között körülbelül 15-20 méter állandó jelleggel támadásban és védekezésben egyaránt. Ez szemben áll a pozíciós játék maximális területet kialakítani igyekvő filozófiájával. Ez a távolság természetesen nem tökéletes minden alkalommal, főleg nem az MTK szintjén, de a törekvés fellelhető. Továbbá, vannak momentumok a mérkőzésen amikor ez az alapelv átalakul, például, ha az ellenfél mélyen védekezik. De ettől még igaz: a játékosok alapállása, hogy ki kell segítenem a társamat, ezáltal könnyebben tudunk védekezni és támadni. A szerkezet fenntartása azért is fontos, mert ezáltal a játékfolyamat menedzselése nem bomlik részekre, hanem a struktúra állandóságán keresztül egy körfolyamattá válik.

Red Bull Hálózat

A játék kiindulópontja számukra az ellenfél letámadása. Mindkét meccsen ez a két belső védő döntésbe kényszerítése volt. Mindkettő belső védő esetében az MTK a játéktér belső területeire kényszerítette az ellenfelet. A belső területeken pedig a játékosok agresszíven próbálják párharcaikat megnyerni. A második meccsre Pisont már nem is próbálta csapatát arra bírni, hogy Lovric oldalán kezdjék a labdakihozatalt. Mindössze harminc valahány alkalommal ért labdába Ivan Lovric és ezek között rengeteg a felszabadítás és fejelés. Amint a pressing működik, az azonnali kontratámadás az elsőszámú szempont. Ez, például a Barca stílusában más, hiszen ott nem feltétlenül kell előre menni rögtön. Természetesen ez a vertikális gondolkodás hibákba vezet, a rizikós passzok néha besülnek. Ezért a csapat tagjainak kötelességük a távolságok tartása. Akkor is, ha éppen kontra van, akkor is, ha labdát járatnak. Ezért kell a rengeteg futás és sprint, hiszen felzárkózni egy szélvész gyors kontrához nehéz feladat. Külön kiemelném, hogy az MTK követi életkorban is a Red Bull csoport filozófiáját, hiszen nagyon fiatalok, ezáltal fizikálisan többre képesek.

MTK pressing

Az MTK letámadásai jól működtek és gyakran sikerült elvenni a labdát a próbálkozó Honvédtól. Azonban az ezt követő mozaik, a kontratámadás végig vezetése összességében nézve eredménytelen volt. Sikerült pár helyzetet kialakítani, de a tizenhatoson belüli döntések rendre gyengének mutatkoztak egy NB1-es csapat ellen. Az igazság az, hogy bár Schön és Prosser két kiváló képességű labdarúgó a mezőnyjátékukat tekintve, mégsem klasszis játékosok a támadásbefejezés terén. Az MTK terve tökéletesen működött egészen a helyzetek kihasználásáig. Gyakran lehetett feljegyezni, hogy a kontra lehetősége megvan, a döntés viszont nem megfelelő. Itt fontos kiemelni, hogy Jesse Marsch szavaival élve, a döntés egyenlő technika. Magyarul, amíg mi technikásnak mondanánk főleg Schönt, addig a német már nem biztos, hiszen akárhogyan is meg tud csinálni mindent a labdával a környezetéből kivonva, a mérkőzés szituációban ugyanaz az elképzelés nem sikerül.

Érdemes figyelni a hasonlóságot a Red Bull filozófia, illetve az MTK viselkedése között. Mind a két csapat az ún. félterületeket támadja a kontráik során. A szélsők nagyon gyakran egészen belül helyezkednek el (a hálózatból adódóan ezzel a játékfolyamat körkörössé válik) és ezért készen állnak a területek befutására rögtön a labdaszerzést követően.

Kontrák és félterületek

Érdekesség, hogy a kommentátor elmondta: a Honvéd rendre elveszítette a párharcokat. Az első meccsen ez nem volt igaz, sőt. Az MTK elképzelése szerint a párharcokat nekik kellene megnyerniük, de ez nem sikerült igazán. Ez inkább igaz a támadói oldalon, hiszen a szélsők nem verték meg gyakran egyik szélsővédőt sem, Lencse nem tudott átjutni a belső védőkön, talán egyedül a belső középpályások tudtak rendre jól kijönni a párharcokból.

Másik gyengesége az MTK-nak, hogy a felállt védelem elleni játék jelentette teszten nem sikerült átmenni. A gyakran akaratán kívül mélyen védekező Honvéd a régi beidegződésekből élve egy magyar szinten komoly reteszt állított az MTK elé a második meccsen. Természetesen, egy olyan fiatal csapatnak, mint az MTK, lépésről lépésre kell haladnia és ez jelenleg a következő lépcső. Hiszen abban a filozófiában, amiben a kontratámadások hangsúlyosan kapnak szerepet, fel kell készülni arra az eshetőségre, hogy az ellenfél nem próbálja kihozni a labdát és ezzel helyzetet teremteni a letámadó csapatnak.

Összességében az MTK azt játszotta, amit Boris látni akar. Letámadtak, kontráztak, futottak, folyamatosan támadtak. Ez megmutatkozott statisztikai mutatókban, illetve a játékképben is. Az eredményt tekintve le kell vonnia a konzekvenciát: egyelőre a minőség hiányzik. A játék képe nagyjából az elvártnak megfelelő, de vannak javítandó mozaikok.

Statisztika

Pár statisztikai adat a végére szemléltetésként.

  • Helyzetek száma: 11-7 az MTK-nak az első meccsen, 10-7 az MTK-nak a második meccsen.
  • Passzok száma: 503-403 az MTK-nak az első meccsen, 834-526 az MTK-nak a második meccsen.
  • Kapura lövések száma: 28-9 az MTK-nak az első meccsen, 18-11 az MTK-nak a második meccsen.
  • Az ellenfél tizenhatosán labdás bemenet: 25-11 az MTK-nak az első meccsen, 20-16 az MTK-nak a második meccsen.
  • Beadások száma: 17-3 az MTK-nak az első meccsen, 13-13 a második meccsen.
  • Párharcok sikeressége százalékban: 55% a Honvédnak az első meccsen, 54% a Honvédnak a második meccsen.

Standard

2 thoughts on “Budapest Honvéd – MTK Elemzés

  1. Pingback: A Ferencváros játékstílusa Rebrovval – A Pozíciós Játék kocepciója – Location Football.

  2. Pingback: A Zalaegerszeg játékstílusa Márton Gáborral – A taktikai periodizáció koncepciója – Location Football.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s